Az akkumulátorgyárakról szóló sorozatom célja, hogy az elektromos autók problematikájának 22-es csapdaszerűségére egyszerűen rávilágítsak. Ma kétféle végletes álláspontról olvashatunk és ezek politikai hívei egymást győzködik. Érdemes már az elején megjegyezni, hogy a környezetegészségügy nem a politológiai tudományok része, hanem a természettudományoké, s benne a környezetanalitika, ökotoxikológia és egészségtudományok szava a mérvadó. Mások csupán gazdasági érdekeket képviselnek, mint ez ügyben a volt köztársasági elnök Áder János jogász.
Az egyik oldal – ahogy hallhatjuk – azt triumfálja, hogy a (mes)e-autóké a jövő és, hogy az mennyire környezetbarát. Ez igaz. Az üzemeltetés minden környezetbarát gondolkodónak tetszhet. Ezen túlmenően a bolygó olaj- és gáztartalékai kimerülőben, amit az emelkedő üzemanyagárak pontosan mutatnak. Azt emberiség először szembesül majd azzal, hogy valami, amit a végtelen nagyságúnak gondolt készletből pazaroltunk eddig a végére értünk. Ez esetben a hatás drámai lesz, mert egyszer csak leáll a közlekedés és minden, ami a gáz- és kőolaj-hasznosításra épül. Energiaellátási problémáink támadnak. Nagyon szerteágazó lesz a hatás, ha például csak az útjaink bitumenjére gondolunk.
A másik oldal arról beszél, hogy a lítiumos akkumulátorgyártás kifejezetten környezetszennyező tevékenység. A városok tisztább levegőjéért, majd az akkumulátorgyári munkások és a közelben élő lakosság fizet meg, ahol ez a szennyezés koncentrálódik. Nincs ingyen ebéd, ahogy tudjuk. Előny és hátrány kéz a kézben járnak. Itt javítunk, ott rontunk. Természet- és környezetvédelmi szempontból ma az jár jól, aki nem gyárt lítiumos akkumulátorokat, hanem veszi azt. Ennek még az is az oka, hogy ezen a területen az innováció nagyon gyors és akkumulátor típuscserék várhatók, vagyis komoly az esélye, hogy mikorra a víz- és energiaigényes kínai lítiumos gigaakkumulátorgyár megépül Debrecenben a terméke már elavulttá válik. Ilyen gyorsan fejlődő területbe – amelyhez a nyersanyagot a gyártulajdonos (dél-koreai és kínai) szállítja be, és nem kér magyar K+F hozzájárulást – alapozni a magyar iparfejlesztést bizony dilettáns iparpolitikai álláspont. Ráadásul a termék, a lejárt akkumulátorok veszélytelenítése a végén – mint termékkibocsátóra – Magyarországra hárul. Ezért az állapotért kétségtelenül Palkovics László gépészt illeti az érdem, aki már ügyesen kivonult erről a területről, és mint kekva kuratóriumi elnök mossa a kezeit. Már politikustársai (pl. a kitűnő Szijjártó Péter és a talán még kitűnőbb Kósa Lajos) ágálnak az ötlete mellett.
Hazai akkumulátor-gyártók és kiszolgálóik
A hazai ellenzéki sajtó pontosan követi az eseményeket. Főként Bodnár Zsuzsa (Átlátszó) cikkeiből értesülhetünk a gyártás baleseteiről és a lakosság tiltakozó álláspontjáról. Pártok közül az LMP (pl. Tetlák Örs, Schmuck Erzsébet, Keresztes László Lóránt) szállt be politikai akcióival az akkumulátorgyártás fonákságainak megismertetésébe. Debrecent illetően Polgár Tóth Tamás (Debreciner) nevéhez fűződik több helyi tényfeltáró írás és hozzá mikepércsi és józsai civilek csatlakoztak.
Dacára annak, hogy a lakossági tiltakozás rendkívül erőteljes és a gyárak telepítését vagy már üzemeltetését elutasító és a balesetek miatt kritizáló a kormánysajtó optimista. Ebből legkirívóbb eset a kvázi jobboldali teremtésvédelem gongo-jának, az Áder József ex-köztársasági elnök vezetett Kék Bolygó Alapítványnak, amelynek Greendex szócsöve szándékosan kerüli a akkumulátorgyártás környezet-egészségügyi vonulatának tárgyalását. Ez a halványkék médiatermék egyszerűen nem ad hírt a hazai akkumulátor zűrös szabályszegéseiről és baleseteiről, igaz ennek mások viszont józanul hangot adnak.
A Greendex főlapjának logója a kiemelten támogatott Kék Bolygó Alapítványhoz vezet (főszerkesztő: Sápi Zsófia; kiadó: Greendex Communications Kft., amely 2023-ban alakult; tulajdonos: Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány; ügyvezető: Dányi Gábor → Török József) tulajdonos.
A magát politikától függetlenként hirdető Greendex-nek vadonatúj környezeti átnevelési feladatai vannak. „Áder alapítványa mellett a káderképző Mathias Corvinus Collegium (MCC) Klímapolitikai Intézete KPI és az MNB alapítványi [a 2016-ban létrehozott SkyGreen Buildings Kft. épületében; ügyvezető: Zavadszky Roland; árbevétel 7,9 milliárd Ft/2022] rendszerében [2021-ben] gründolt Budapest Center for Long-Term Sustainability (BC4LS) Kft. [ügyvezető: Modensieder Adél; tudományos elnök: Grandpierre Attila – Vágtázó Halottkémek zenekar] azok a kormányközeli műhelyek [vezető kutatójuk: Abishur Prakash], amelyek a környezetvédelem patriótának mondott verzióját művelik…” olvashatjuk a HVG360 értékeléseiben.
Feltételezem, hogy a patrióta zöldek (egyidejűleg teremtésvédők) szerint ebben a sorozatomban nemlétező problémát tárgyalok majd. Méregzöldséget. Olvashatunk a Greendex-ben cikket arról, hogy miként lehetne a lakosságot meggyőzni arról, hogy minden rendben van, illetve, hogy jövőben majd (itt vállaltan ironizálva) csak homok, víz és konyhasót tartalmaznak ezek a cuccok és feltételezem majd a gépkocsi egyfajta perpetum mobile lesz, vagyis visszatermeli a forgó kerék az áramot, amit a tetőn lévő szuper Nap-/szél-/hő-/esőcellák támogatnak majd. Továbbá a kocsi borús idő után önállóan is hazatalál majd, akár az automata porszívó. Mindenki megnyugodhat, gödiek, mikepércsiek és józsaiak irány a legközelebbi hálaadás helye.
Áder János teremtésvédő szerint nincs semmi probléma az akkumulátorgyárak környezetegészségügyi vonatkozásában, de ezzel például ennek az írásnak a szerzője egyáltalán nem ért egyet, hiszen tudományos szakirodalmat olvas és nem pártbrosúrákat. Ebben a sorozatban ennek ismételten – mint ökotoxikológiával foglalkozó – hangot is ad. Lássuk azért, hogy mi látott Áder János környezetszínezőtől eddig napvilágot.
„Ördögtől való-e az akkumulátor?” – kérdezte a 2023-as podcast-jában Áder János.
„Minthogyha életünk megrontója lenne, legalábbis az elmúlt hetek vitái ezt mutatják, miközben a ma használt autókban, minthogyha akkumulátorok lennének az elektromos kerékpárban, mintha akkumulátorok lennének, az elektromos rollerek, minthogyha (sic!) akkumulátorok lennének a mobiltelefonokban is, minthogyha lenne egy picike kis akkumulátor, hogy energiát tároljon és tudjuk használni, tehát ördögtől való az akkumulátor?”
Kaderják János Magyar Akkumulátor Szövetség, (ami az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával 2021-ben érdekelt ipar hozott létre, mint nem közhasznú civilszervezetet) válaszolt neki: „Dehogy ördögtől való! Az életünknek valóban a része lényegében villamosenergia tároló berendezésről beszélünk…”. Áder János szerint a politikai ellenzék ármánykodik az akkumulátorgyárak ellen és annak említésre méltó érdemi alapja nincs. „Kíváncsian megnéztem, hogy vajon a Magyarországon kapható ásványvizek tartalmaznak-e lítiumot. Nagy meglepetésemre azt látom, hogy igen, a Balfi 0,2 mg/litert, ha jól számolom, javíts ki, hogyha most matematikából (sic!) gyenge lennék, de ez minthogyha a százszorosa lenne annak, amit egyébként Gödön a talajvízben találtak, nem az ivóvízben a talajvízben. A visegrádi 0,14 lítiumot tartalmaz a mohai 0,1 ez is még mindig az 50-szerese annak, amit ott a talajvízben találtak, tehát a lítium a természetben is előfordul” – meséli tovább Áder, de nem jut eszébe, hogy a gyár folyamatosan emelheti a környezetében a lítiumtartalmat, és eleve rosszat jelent, ha a zárt technológiai kritériumán csorba esik.
Az NMP-nevű (N-metil-2-pirrolidon) oldószer nevét kivágták a nyilvános anyagból, s ez egyáltalán nem véletlen. Ilyen szintetikus anyag nincs a természetes környezetünkben. Áder János, mint riporter nem, hogy az ellenpólust képviseli a beszélgetésben, hanem helyenként Kaderjákot is kioktatja, aki buzgón bólogat. Teljes a riporter szereptévesztése, hiszen nem ért a kiegyensúlyozásra törekvő kommunikációhoz sem. A podcast-ja is politikai termék, mint minden, ami körbeveszi. Döbbenetes, hogyan foglalta el dilettánsként a hazai zöld civilszervezetek helyét és igazgatja az állam felől felé áramló milliárdokkal.
Az eredeti vágatlan beszélgetésben Kaderják szerint „…a korszerű akkumulátorgyártás komoly vegyipari tevékenység, a modern akkumulátorok 20-25 anyagot tartalmaznak és állandó fejlesztés alatt vannak. Azonban kifejtette, hogy a megfelelő szűrők nélkül a vegyszerek akár ki is kerülhetnek a levegőbe, az esővel pedig bemosódhatnak a talajvízbe. »Egyébként Gödön nemcsak lítiumot találtak a vízben, hanem NMP-t is« – teszi hozzá, de Áder itt már belevág a szavába és azonnal lekeveri … »szerintem ez zárójel, térjünk vissza«”.
„Higgyük el, ha ezt Németországban jónak tartják (sic!), akkor ugyanez a technológia, ugyanezzel a fegyelemmel alkalmazható Magyarországon is. Ha komolyan gondoljuk a közlekedés zöldítését, akkor szükségünk lesz a lítiumion-akkumulátorokra. Ha valaki mond egy másik technológiai megoldást, akkor felteszem a kezem és azt mondom, menjünk abba az irányba, de még senki nem mondott ilyet” – mondta Áder János. Ezzel a 2023-as szöveggel az a baj, hogy szándékosan maszatoló. A német zöldek beadványainak száma elérte a több százat, vagyis nincs szó arról, hogy az aggodalom magyar ellenzéki sajátosság lenne, hanem toxikológiai szempontból a gyártásban dolgozók részéről és a gyár környezetében élők részéről valóságos, több egészséget veszélyeztető vegyület kitettségéről van szó. Ezen nem segít, hanem nagyot ront a szemellenzős politikusi tagadás, mert késlelteti a problémával való szigorú szembenézést.
(folytatása következik)
Darvas Béla
