Tegyük egy kicsit tisztába a dolgokat. A jelenlegi kormány kommunikációs csatornái, médiái, influenszerei, szócsövei, a témához mitsem értő, de annál hűségesebb alattvalói azzal érvelnek az akkumulátorgyárak és főként a Debrecenben épülő CATL akkumulátorgyár mellett, hogy ha német zöldeknek jó, akkor a magyar „hazaáruló zöldeknek” miért nem jó. (?)
Kezdjük onnan, hogy a kínai CATL akkumulátorgyár azért nem váltott ki bármiféle mértékű tiltakozást Németországban, mert a kínai gyár tervét hosszú egyeztetési folyamat előzte meg, részben a német szövetségi kormány, a türingiai tartományi kormány, a gazdasági szereplők, a kínai befektető, valamint a közvélemény szintjén. Voltak viták például abban, hogy sok német gazdasági szakembernek nem tetszett, hogy miért nem német befektetéssel valósul meg az akkumulátor gyártás, holott már számos litium-ion akkumulátornál lényegesen környezetkímélőbb akkumulátor van fejlesztés alatt mind Németországban, mind az egész világon. Végül a legmeggyőzőbb érv az lehetett, hogy a kínaiak hozzák a tőkét, a befektetett pénzt, a német állami támogatás minimális, és bár a kínaiak hozzák nem is a legkorszerűbb technológiájukat, de csak a gyár építésekor és beindításakor vannak jelen kínai munkások, aztán a németek felváltják őket minden szinten a betanított munkásoktól az irányító és mérnöki munkán keresztül egészen a felső irányítói szintig. Komoly érv volt, hogy a környezetvédelmi hatósági ellenőrzés is a németek kezében van.
Ott a német hatóság bármikor be is zárhatja a gyárat, ha a gyárral, az engedélyezett környezeti kibocsátási értékekkel időközben bármilyen probléma lenne. A kínaiak célja ezzel az akkumulátor gyárral első sorban az, hogy vámmentesen betörjenek az Európai Unió piacára, ott hegemóniát szerezzenek azzal, hogy a nagy német autógyárak az ő akkumulátoraikat vegyék meg. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, mint az európai zöld megállapodásért felelős uniós biztos a Bild című német lapnak nemrég adott interjújában annak adott hangot, hogy fejleszteni kell az európai akkumulátor gyártást. Nem a kínait, hanem az európait. Az Európai Unió nem a kínai akkumulátorgyártást támogatja, hanem azon lesz, hogy az európai akkumulátor gyártást szorgalmazza európai befektetésekkel és befektetőkkel.
Magyarországon ezzel szemben egész más a helyzet. Itt egy ember eldöntötte, hogy “akkumulátor nagyhatalom” leszünk, ha törik, ha szakad. A környezeti tényezők – beleértve a gazdasági, természeti környezetet is – a legkevésbé sem számítanak. A témához valóban hozzáértő szakértők véleménye sem számít. Ezt támasztja alá például az, hogy a debreceni akkumulátorgyár és az akkumulátor nagyhatalmi álmok megvalósítása ellen komoly szakértői véleményeket olvashatunk és hallhatunk, de egyetlen komoly és hitelt érdemlő szakértő sem akadt még, aki racionális, szakmailag kellően megalapozott érvekkel támogatná és alátámasztaná azt a víziót, hogy hazánk akkumulátor nagyhatalommá váljon.
És a felmerülő környezetvédelmi aggályok, a helyi lakosság életminőségének romlása sem akadály, holott az ő adójukból fizetik azt a horribilis állami támogatást, amit a kínai befektetőnek juttatnak cserébe azért, hogy az akkumulátorgyár építésével terméketlenné tegyék és elpusztítsák a korábban magas (38-40) aranykorona értékű termőföldet, hogy elszennyezzék és megmérgezzék az ivóvizet, hogy növeljék a város és a környező települések egyébként is magas széndioxid kibocsátásának mértékét. És ki tudja, mi vár még az ott lakókra egy kiemelten veszélyes üzem működése során, melyben 9000, első sorban külföldi vendégmunkást terveznek foglalkoztatni.
Magyarországon ma nincs független környezetvédelmi hatóság, amely ellenőrizhetné, hogy nem szennyez, nem mérgez-e egy akkumulátorgyár vagy bármilyen veszélyes üzem, amikor működik. Hiába adnak ki egy mégoly szigorú, az európai szabályoknak is megfelelő környezethasználati engedélyt, ha nincs egyetlen olyan adófizetői pénzből fenntartott független hatóság sem, amely megvédené az emberek egészségét, az épített és természeti környezetet a káros környezeti hatásoktól. A kör itt bezárul.
Mondjuk ki azt a nyilvánvaló tényt, hogy Magyarországon itt és most az állampolgárok kiszolgáltatottak. Azok is akik a jelenlegi hatalomra szavaztak, azok is, akik ellene és azok is, akik eddig soha nem szavaztak egyik oldalra sem. Ők és gyermekeik mindnyájan ki vannak szolgáltatva mindannak, ami ma történik. A kiszolgáltatottság azt jelenti, hogy aligha van vagy nincs is más választásuk. Ez már a legteljesebb kiszolgáltatottság. Olyan ez, mint hajdan volt a történelem könyvekben, regényekben olvasott, filmeken látott rabszolgasors.
Sokan emlegetik, hogy Magyarország alapvetően egy mezőgazdasági adottságú ország volt és ma is az kellene, hogy legyen. És igazuk van. Az élelmiszergazdaság fejlesztése sokkal fontosabb lenne, mint olyan ipari termékek előállítása, amely soha nem lesz a miénk. Soha nem volt és nem is lesz miénk a Suzuki, az Audi, az Opel és a Mercedes-Benz gyár, habár ők itt gyártanak autót, ámde minden haszon azoknál a befektetőknél marad, akik tulajdonosai ezeknek a gyáraknak, üzemeknek. Azoknak a munkavállalóknak, aki pedig ott dolgoznak, marad a havi fix fizetés, melyből minden hónapban levonják az adójukat, hogy abból működjön az az államgépezet, amely kiszolgáltatottá teszi őket, amely nem engedi, hogy helyi vagy országos népszavazás legyen olyan őket érintő ügyekben, mint pl. az akkumulátorgyárak.
Egy klasszikus idézettel azt írhatnám le, hogy: – „Mindenkinek annyi a joga, amennyi a hatalma.” (B. Spinoza) Ez igaznak tűnik a mai magyarországi helyzetre. Ám valójában egy nép hatalmát nem holmi „gránitszilárdságúnak” titulált (de csak eresz szilárdságúra sikeredett) alkotmány vagy alaptörvény, hanem az az erő szentesíti, amellyel képes ellenállni bármilyen politikai és gazdasági hatalomnak. Jelenleg a regnáló politikai és gazdasági hatalomnak látszólag minden eszköz a rendelkezésére áll ahhoz, hogy a hatalmat gyakorolja. Szinte minden, de mégsem minden. A népnek is maradt eszköze, hogy a hatalmat átvegye és gyakorolhassa, ha végleg elfogyott minden türelme.
A rendszerváltás hajnalán 1989-ben még ellenzékben levő ifjú politikus, aki bár ma némileg testesebben és öregebben „akkumulátor nagyhatalmi álmokat” kerget, akkor a következőket mondta: „A népnek joga van elkergetni a kormányt, ha az nem az emberek érdekében kormányoz.” (O.V.)
Zsák Ferenc Tibor
„zöld hazaáruló”
Kapcsolódó anyagok:
Érdi nem az akkumulátorgyárakra!
A fenntartható akkumulátorgyártás feltételeinek 10 pontja
Elutasították a debreceni akkumulátorgyár ellen kezdeményezett helyi népszavazásokat
Ki árusítja ki a hazát akkumulátor ügyben?
Parragh László szerint a debreceni akkumulátorgyár élhetőbbé teszi a környezetet
Állami támogatással bővítik a német multi miskolci akkumulátorgyártását
A kormánypropaganda médiamunkásai a zöldek ellen
Akkusokk – jogos nyugtalanság Debrecenben, Győrszentivánon és még több településen
Nemzeti propaganda zöldrefestés sok-sok milliárdnyi közpénzből
Orbán Viktor téved, a kínai út nem járható Magyarország számára
Orbán beszéde közhelyes volt, és energia szempontból riasztó
