Emlékeznek rá, hogy mi volt az Orbán kormány 2014-es és 2018-as kormányprogramja? Igen, jól emlékeznek: Folytatjuk! Bővebben: rezsicsökkentés, Soros, migránsok, Gyurcsány.
A 2018-as választások előtt a Greenfo-n megjelent egy írásom, „Az Orbán kormány száz környezetei bűne, vagy több” címmel. Ebben azt elemeztem, hogy 2010 és 2018 között hogyan viszonyultak az Orbán vezette Fidesz-KDNP kormányok, a környezet- és természetvédelem, a globális ökológia válság és az éghajlatváltozás kérdéséhez. Abban az írásban konkrét példákat soroltam arra, hogy a nem megfelelő jogszabályok, a természetvédelmi korlátok figyelmen kívül hagyása, a nem cselekvések és számos más egyéb tényező a természeti értékek és erőforrások sérülését, pusztulását okozták.
Az elmúlt négy éves ciklusban a negatív környezeti folyamatok súlyosbodtak. Egészen elképesztő mértékben sajátították ki az értékes természeti tájakat, értékeket a kormány kegyeltjei, az oligarchák, a rokonok, haverok, szomszédok, a NER lovagok. A 2010-es kétharmados parlamenti többséget jelentő Fidesz-KDNP győzelem óta eltelt tizenkét év mindenki számára bebizonyította, hogy a kormány a környezetvédelmi korlátokat csak a gazdasági fejlődés, és az oligarchák mértéktelen terjeszkedése gátjának tekinti.
A most véget érő négy éves ciklus alatt szinte nem volt olyan nap, amikor ne bukkant volna fel valamilyen természetkárosító tevékenység ötlete, vagy éppen a megvalósítás valamilyen fázisa. Éppen ezért ebben az írásban nem is vállalkozom arra, hogy tételesen felsoroljam a konkrét kártételeket, csak példákat hozok. Arra is igyekeztem választ találni, hogy egyik vagy másik területen javult-e vagy éppen romlott a helyzet, milyen területen mutatkozik előrelépés vagy éppen a természeti környezet további kisajátítása, pusztulása. Ma már kijelenthető, hogy az Orbán kormányok, a kormányhoz közel állók, a holdudvar és csatolt részei számos bűnt követtek el hazánk természeti környezete és egyben a jövő nemzedékek lehetőségei ellen, és nem biztosították az élhető és egészséges környezethez való alkotmányos jogot sem.
Mit tett az évek során a Fidesz-KDNP kormány, ami a természeti környezet romlását okozta?
A környezeti intézményrendszer szétverése: A 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök kormánya nem hagyta meg a környezetügy szaktárcát, a szakterületet szétdobálta, a környezet- és természetvédelem a vidékfejlesztési tárca alá került, a vízügy és a klímaügyek elkerültek a tárcától. A következő ciklusban a vidékfejlesztési tárcát az agrártárca váltotta fel, így a súlyos természeti károkat is okozó mezőgazdaság alá került a szennyezéseket megakadályozni hivatott terület.
Nem jártak jobban a független zöldhatóságok, a természet- és környezetvédelmi, a vízügyi hatóságok sem, ezeket a véleményező- és engedélyező intézményeket a kormányhivatalok alá gyűrték, megszűnt az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség. Az új, kormánypárti irányítás alá került hatósági munka során számos esetben utasították el a hatásvizsgálatokat, más esetekben a „jelentős környezeti kár feltételezhetően nem várható”, vagy hasonló egyenmondatokkal nyitottak ajtót egy-egy, akár előre tudhatóan környezetterhelő beruházásnak. A Jövő nemzedékek ügyével foglalkozó zöldbiztos hatásköreit már korábban csorbították. Az előző, harmadik Orbán kormány idején „bürokráciacsökkentés” ürügyével a környezetügy és más területek tudományos háttérintézményeit összevonták, beolvasztották, vagy teljesen megszüntették, így a vízügyi szaktudást képviselő VITUKI-t, a környezetegészségügyi és földtani intézményeket. A koronavírus világjárvány idején fájóan mutatkozott meg a korábban átgondoltan felépített járványügyi intézményrendszer hiánya.
A jogi szabályozás, mint a természetpusztítás eszköze: Az Orbán kormány céljai elérése érdekében különféle trükköket alkalmazott a jogszabályalkotás területén is, ilyen volt a jogszabályok gyengítése, a személyre szabott törvényjavaslatok elfogadása, a salátatörvényekbe bújtatott módosítások, vagy a vészhelyzetre hivatkozó rendeleti kormányzás. Az Orbán vezette kormány az érvényben lévő törvényekre is fütyült, így a saját hívei által elfogadott Alaptörvényre is. A legnagyobb károkat a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról” szóló jogszabály okozta, ennek esett áldozatul a Budai Vár, a Városliget, az akkumulátorgyártás különböző helyszínei, és sok más terület is. Az indokolatlan vagy káros beruházásokat segítette a baráti cégek felé lejtő közbeszerzési gyakorlat, az építéshatósági jogszabályok gyengítése. A NER féle ún. demokratikus jogszabályalkotás jó példája, amikor Semjén Zsolt éjfél előtt néhány perccel benyújt egy, mondjuk 158 oldalas salátatörvényt, amit másnap el is fogad a kormánypárti többség, szakmai és bizottsági vita nélkül.
A te pénzed is az enyém: Az Orbán kormány a költségvetési és az uniós pénzügyi forrásokat is saját kénye-kedve szerint osztogatta. Gondoljunk itt az oligarcháknak vagy a külföldi multiknak nyújtott támogatásokra, a fölösleges építkezésekre, stadionokra, szállodákra, a különféle beszerzésekre, ezekre példa a túlárazott és felesleges mennyiségben beszerzett lélegeztetőgép, teszt és oltóanyag. Az uniós pénzek lenyúlásának iskolapéldája a Tiborcz féle Elios botrány, a „világítási program” árát az Uniótól várták, de a visszaélések elfedésére inkább a magyar emberekkel fizettették meg.
A pénzekkel való manipulálás egyik módja a központosítás, a hasonló tevékenységű cégek összevonása, tevékenységének ellenőrzése, az átláthatóság megszüntetése. Gondolhatunk itt a Kukaholdingra, a szemetes cégek központosítására, az álságos rezsicsökkentésre, vagy az energiacégek baráti kezekbe juttatására. Ne feledkezzünk meg az alapítványokba kivarázsolt pénzekről, amelyek „elvesztették közpénz jellegüket”. Előre borítékolható volt, hogy a költségvetés barátok felé lejtése miatt kevesebb pénz jut a közoktatásra, az egészségügyre és a környezetügyre, a természetvédelemre, a zöld civilek munkájának támogatására. Bőven jutott viszont pénz a különböző látványberuházásokra, valamint a köztársasági elnök „klímavédelmi” alapítványára.
Mi változott 2014 óta?
Földmutyi: A földárveréseken nyertes új tulajdonosok között sok olyan van, aki soha nem foglalkozott földműveléssel. A baráti köröknek juttatott állami földek ma már sok helyen hercegi méretű nagybirtokot alkotnak, ahol vegyszereket és műtrágyát használnak, nehézgépekkel művelik a földet, a talaj tömörítése károsítja az élővilágot. Kevés a mezővédő erdősáv, ezzel kevesebb a különféle állatok számára a búvó-, fészkelő- és táplálékszerző hely. Az állattartásban is a nagyüzemi, nem állatbarát módok nyertek teret, miközben legeltetéssel foglalkozó gazdálkodók mentek tönkre. Az uniós agrártámogatások is a nagybirtokosoknak jutnak, a biogazdálkodás területén alig történt érdemi lépés. A tönkretett Kishantosi Ökogazdaság némi erkölcsi elégtételt kapott csak, kártalanításuk várat magára. A nagybirtokokon jellemző az alapanyag, a búza, a kukorica, a napraforgó termelés, az egészséges élelmiszer ellátás szempontjából fontos hazai zöldség- és gyümölcstermelés háttérbe szorult.
Erdők gazdasági haszonnal: az állami erdőségekben az erdőtörvény módosításával újból lehetővé tették egyes helyeken a tarvágást. Előfordult olyan eset is, amikor az árvízvédekezésre történő hivatkozással ártéri erdőt vágtak ki a Tisza mentén. Kevés olyan erdőterület van, ahol a fenntartható, szálaló gazdálkodást használják, kevés helyen alakítanak ki örökerdőket, sok területen pedig az úri vadászat szempontjai kerültek előtérbe.
Természetvédelem vagy bevételt hozó turizmus: Nemzeti parkjainkban az utóbbi években elsősorban a bevételt is hozó látogatóközpontok, bemutatóhelyek számát növelték. Kérdés, hogy a szükségesnél kevesebb természetvédelmi munkatársnak elég ideje és lehetősége van-e a turisztikai munkák mellett a védelemre, az élőhelyek monitorozásra és egyéb tudományos munkákra, az oktatásra? Az Orbán kormány előszeretettel keveri össze a természetvédelem és a turizmus fogalmát, ezért egyre gyakoribb az olyan turisztikai célú beruházás, ami éppen ellentétes a természetvédelmi célokkal.
Tavak Magyarország legfontosabb kiemelt üdülőterülete a Balaton és környéke, itt a legnagyobb a beruházási nyomás a kormány közeli vállalkozók részéről. Szállodáktól kikötőkig, lakóparkokig sok olyan építkezésről tudunk, amelyek éppen a természeti környezetet pusztítják, elveszik a szabadstrandok, kempingek, gyereküdülők területét, a még szabad parti sávokat. Emellett a tó partját és élővilágát védő jogszabályok is lazultak. A legsúlyosabb természeti kárt most a többszörös védettséget élvező Fertő-tónál a turisztikainak mondott beruházás jelenti, itt már élőhelyek pusztultak el. Sajnos más természetkárosító beruházásra is akad példa bőven, mint a Bükki Nemzeti Parkban, fokozottan védett természetvédelmi területen felépült szilvásváradi lovarda. Ami az őrültebbnél őrültebb ötleteket jelenti, arra is van számos példa, mint a tatai Öreg-tó partjára elképzelt szálloda. Ami viszont reményt adhat, az az erősödő lakossági tiltakozás, egyes helyeken ezzel sikerült egy-egy beruházást megakadályozni, mint Madocsán egy kavicsbányát, vagy Balatonrendesen a bányagödör sittel történő feltöltését, napjainkban pedig a balatonföldvári kikötőfejlesztés és a Club Aliga tiltott várossá történő visszaalakítása ellen folyik a tiltakozás.
Orosz gázfüggőség és atomenergia függés: 2010 előtt az akkor ellenzékben lévő Fidesz erősen bírálta, hogy a szocialista kormány megszavaztatta a parlamenttel az atomerőmű oroszokkal történő bővítésének vizsgálatát. A 2010-ben győztes Fidesz-KDNP kormány már nem volt ellenséges az orosz atommal szemben, és 2014 elején az Országgyűlés, a szakma és a közvélemény előzetes tájékoztatása nélkül, szerződést kötöttek Oroszországgal két új paksi blokk létesítésére orosz hitelből. Az atomerőmű bővítés mellett azzal érveltek, hogy olcsó áramot termel, lehetővé teszi a további rezsicsökkentést, és csökken az ország gázfüggése. Ezek az érvek megdőltek, az orosz hitelből történő fejlesztés túl drága, kockázatos és ráadásul fölösleges is. Bár a Roszatomnak nyolc év alatt még az engedélyt sem sikerült megkapnia, az Orbán kormány a mai napig makacsul ragaszkodik Paks 2-höz. Eközben a gázfüggőséget sem sikerült csökkenteni, a hazai szükséglet 80%-át már Oroszországtól vásároljuk.
Paks 2 és a háború: A február 24-én Ukrajna ellen indított orosz agresszió, a hadüzenet és bármiféle indok nélkül indított háború az Európai Uniót is azonnali lépésekre késztette, különböző szankciókat vezettek be Oroszország ellen. Ezek közül az egyik a beruházást finanszírozó bank pénzeinek befagyasztása, a másik a Roszatommal történő üzleti kapcsolatok megszüntetése. Finnország fel is mondta az orosz technológiával készülő atomerőmű befejezését, de az oroszbarát Orbán Viktor továbbra sem lát akadályt a Roszatommal történő szerződés végrehajtásában. Egy egészen friss hír, amit a 24.hu adott közzé, hogy talán már az oroszok sem akarják megépíteni Paks 2-t. Ezt ugyan a Roszatom cáfolta, de egyre több jel mutat arra, hogy az atomerőmű bővítés ellehetetlenül.
Éghajlatvédelem és energiapolitika: A kormány négy év alatt alig tett valamit a megújuló források elterjesztéséért, az európai trendekkel szemben gyakorlatilag betiltották a szélerőművek építését, a naperőművek építése is csak akkor került előtérbe, amikor az oligarchák jó üzletet szimatoltak benne. A probléma az, hogy nem a házak, üzemek tetejére tett napelemeket pártolják, hanem a termőföldre telepített hatalmas naperőműveket, abból van a nagy befektetői haszon, viszont ez azt jelenti, hogy újabb és újabb termőföldeket vonnak ki a mezőgazdaságból. Az energetikai váltásra az éghajlatváltozás káros hatásainak csökkentése miatt is szükség van. Az elmúlt évek során a „klímabajnok” kormány csak látszattevékenységet végzett a klímavédelem területén, az uniós terveket rendre megvétózták, nem jeleskedtek az energiatakarékosság és az energiahatékonyság területén sem, nem fordítottak elegendő támogatást a lakóházak energetikai korszerűsítésére, szigetelésére. Az energiapolitika egyik legkárosabb lépése az volt, amikor a lignittüzelésű, környezetszennyező Mátrai Erőmű Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, majd miután a tartalékalapot kiosztották, az állam túlárazva megvette a veszteséges erőművet.
A nemzet láncfűrésze: Az utóbbi négy évben folytatódott a városi és egyéb települési, valamint a vízközeli területeken a zöld növényzet kiirtása. A kormányhoz közel álló vállalkozók terveinek útjában álló fák voltak az első áldozatok, de sokszor az utolsó fűszálig mindent eltávolítottak. Elrettentő példaként említhetném, hogy a Tihanyi-félszigeten, mezőgazdasági besorolású területen szó szerint ledózerolták a hegyet. A nagy építkezések nemcsak a zöld területeket veszik el, hanem a környezetszennyezés is növekszik, az építőanyagok bányászata, termelése, szállítása energiafelhasználással és levegőszennyezéssel jár. A favágások, a zöld területek eltűnése legjobban a fővárost érintette, folytatódott a Városliget kálváriája, nagy része még ma is építési terület, de számtalan példát sorolhatnánk még a fővárosból vagy a nagyobb településekről. Ide számíthatjuk számos kisebb-nagyobb városunk főterét is, amit árnyas fák helyett térkövek borítanak. Pedig a városi fák nemcsak szépek, de friss levegőt is adnak nekünk és enyhítik az éghajlatváltozás miatti meleget. A Római-part fái a lakossági és szakértői tiltakozások miatt még állnak, de nagy volt a veszélye annak, hogy a mobilgát miatt a főváros utolsó természetes folyóparti ökoszisztémáját is eltűntetik.
Műemlék lebontva, felújított kastély magánkézbe: A múltba, pontosabban a Horthy korszakba révedő Orbán kormány számára a régészeti és az építészeti értékek csak akkor fontosak, ha az említett korból származnak. Ez az oka annak, hogy „vissza akarnak építeni” olyan házakat, amelyek talán sose voltak olyanok, mint az új tervek, és el akarnak takarítani mindent, ami nem illik ebbe a nagyléptékű történelemhamisításba. Itt kell említeni a várbeli Diplomataházat, a későbbi Burg hotelt, amit neves építészek tiltakozása ellenére néhány hete bontottak el. Viszont a korábbi kastélyok, kúriák, különösen állami támogatásból felújítva, igen vonzóak a NER lovagok számára, ilyen a turai kastély, ami teljesen véletlenül került a vő, Tiborcz István tulajdonába, de más példát is lehetne sorolni. Kérdés, hogy mi lesz a csontváz állapotú, állatkerti Biodom sorsa. Az Orbán Viktor által kinézett épületek lakóinak költözni kell, erre példa a felújított Magyar Természettudományi Múzeum, évek óta halljuk, hogy az értékes gyűjteménynek és a munkatársaknak Debrecenbe kell költözni, a Néprajzi Múzeum épülete már készül a Városligetben. Vajon tudják-e, akik ezeket a terveket kitalálták, hogy a múzeumi gyűjtemények, festmények, szobrok, népművészeti alkotások, állat vagy növénypreparátumok költöztetése mekkora szakértelmet, költséget igényel, és elkerülhetetlen veszteséggel jár?
Nem számít a tudomány az oktatás, nem fontos az ismeretterjesztés és a pontos, korrekt információ: Az Orbán kormány működése bebizonyította, hogy számukra nem a tájékozott, önálló döntésre képes polgárok a fontosak, nekik az az ideális, ha az emberek a kormányzati forrásból szerzik az ismereteiket. A felületes ismeretekkel rendelkező, vagy nem túl rangos egyetemen végzett emberek a munkahelyen is könnyebben fogadják el a felülről jövő útmutatást. Ennek érdekében a kormány sok mindent megtett, ami a CEU elüldözésével, a közszolgálat átalakításával, az MTVA elfoglalásával kezdődött még a korábbi kormányzati ciklus alatt. A történet a Magyar Tudományos Akadémia szétdarabolásával, a Szigetköz Munkacsoport megszüntetésével, tudományos intézetek összevonásával vagy megszüntetésével folytatódott. A múzeumok költöztetése évekig tartó bezárást jelent, ezalatt a múzeumi ismeretterjesztés is szünetel. Ennek a hosszú folyamatnak sok szakértő is áldozatul esett, a szakemberek egy részét nyugdíjazták, másokat elbocsátottak, vagy áthelyeztek, másuk maguktól mentek el a korábbi kutatóhelyekről, oktatási intézményektől. Az utóbbi két év az egyetemek magánalapítványi kiszervezésétől volt hangos, szinte minden felsőoktatási intézményt átalakítottak, a kuratóriumokba pedig általában oktatási tapasztalatokkal nem rendelkező, kormánypárti politikusok kerültek. Közben néhány olyan egyetemi szakot is megszüntettek, amelyek környezet- és természetvédelmi szaktudást lehetett szerezni. A mára már teljesen propaganda szócsővé vált közszolgálati adók gyakran hamis vagy nem megfelelő tájékoztatást adnak. Ehhez tegyük még hozzá a közoktatás megnyomorított helyzetét, ahol korszerű környezeti, ökológiai ismereteket alig kapnak a diákok. A civil szervezetek megnyomorítása miatt a szervezetek környezeti nevelési lehetőségei is beszűkültek.
Összeszerelő üzemek és akkugyár nagyhatalom: Ezt a kormányzati ciklust is az a hibás iparpolitika jellemzi, ami a betanított munkára és az autóiparra épül. Német autómárkák összeszerelő üzemévé váltunk, miközben az élelmiszerfeldolgozó ipar már a rendszerváltás után elkezdett leépülni. Az autóalkatrészek gyártása és a gépkocsik összeszerelése mellett az elektromos autókhoz való akkumulátorok gyártását az utóbbi évek sikerágazatának tünteti fel az ide-oda repkedő, mindenkit kioktató külügyminiszter, aki szerint akkumulátorgyártó nagyhatalommá kell válnunk. Közreműködése miatt egyre több olyan rendkívül veszélyes üzem létesült Magyarországon, amit szennyező volta és veszélyessége miatt szívesen telepítenek más országba a délkelet ázsiai cégek. Van már akkugyár Komáromban, Sóskúton, Jászberényben, készül az inárcsi beruházás, amit a külügyér hazánk legnagyobb zöldmezős beruházásának hirdet. Ezek a „zöldmezős” beruházások újabb és újabb termőföldek elvételét jelentik, és napjaink híre, hogy a Tata környéki ivóvíz minőségű karsztvíz megcsapolásával akarják kielégíteni a Komárom környéki ipari vízigényt. Az épülő vezeték miatt már számos fát is kivágtak. És itt akkor nem hagyható ki a Samsung gödi állatorvosi lova.
Elmulasztott lehetőségek és a jövő: Az összességében tizenhat évig, négy cikluson keresztül kormányzó, Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP kormány óriási lehetőséget kapott arra, hogy szakértelemmel, az uniós pénzzel, a civiltársadalom aktivitásával, a tudomány eredményeinek és nemzetközi tapasztalatoknak a felhasználásával egy jobb, egészségesebb világot építsen, de ezeket a lehetőségeket elmulasztották. Elpusztított természeti és kulturális értékek jelzik a kormány nem előre, hanem hátrafelé vezető útját. Amit építettek, az nem a közérdeket szolgálta, helyette a hazai oligarcha réteg kitömése volt a cél.
Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak a latolgatását, hogy mi történhet természeti értékeinkkel akkor, ha a választás eredményeként a Fidesz marad hatalmon, és miben reménykedhetünk, ha az ellenzéki összefogás, az Egységben Magyarországért alakíthat kormányt. Az Ukrajna ellen folyó háború kimenete sok minden meghatározhat a jövőben, amit nem láthatunk előre.
Ha a Fidesz marad hatalmon, akkor nem létező programjuk alapján folytatódik a természet értékeinek saját célokra történő kisajátítása, még több zöldmezős akkugyártó üzem épül, véglegesen tönkreteszik a Fertő-tó hazai partszakaszát, még több agyament beruházás készül el, magánkézbe vagy hosszú idejű koncesszióba kerülnek az autópályák, és amit még ki tudnak találni. Tovább süllyed az oktatás színvonala, a sztrájkoló tanárok ma azt kérdezik, hogy ki fog tanítani a jövőben. Hozzáteszem: ki fog korszerű, a jövőbe mutató, köztük környezeti ismereteket átadni az egyetemeken tanuló diákoknak?
Mi történhet, ha az ellenzéki összefogás nyer?
Biztosat itt sem lehet tudni, mert nagyon nehéz időszak elé néznek, az ország kasszája kiürítve, és számtalan helyen bebetonozták a Fidesz kádereket. Ami a zöld ügyeket illeti, reményt adhat az Együttműködés Magyarország pártjainak közös zöld programja, az együttműködésben szereplő pártok eddigi környezetügyi tevékenysége. Március 29-én jelent meg az Európa Tanács 8. környezetvédelmi akcióprogramja, ami segíthet a fontossági sorrend megállapításában, a cselekvési programok kidolgozásában. Reményeink szerint így várható, hogy az orosz beruházásban történő paksi atomerőmű bővítés szerződését visszamondják, hogy megállítják a Fertő-tavi természetpusztító beruházást, a Balaton további kisajátítását, nem engednek újabb akkumulátorgyártó üzemek az országba telepíteni, nem lesz bányanyitás védett területen, helyreállítják a környezetügyi intézményrendszert, a civil szervezetekkel való kapcsolatot. A zöldebb jövő irányába mutat az is, hogy a Márky-Zay Péter miniszterelnök-jelölt és a képviselőjelöltek közül már 77-en aláírták a Greenpeace zöld nyilatkozatát, amiben azt vállalják, hogy megválasztásuk esetén döntéseiket az alapvető környezetvédelmi szempontok alapján fogják meghozni.
Mangel Gyöngyi
